PILLANATRAGASZTÓ TÁRSULAT

A Pillanatragasztó Társulat már több mint 10 éve alakult, azóta szerveznek rendszeresen előadásokat.

A társulat tagjai (jelenleg kilencen vannak) szabadidejükben, a nézők és a maguk öröméért játszanak. Előadásaik célja, hogy az elfogadás, együttérzés, összehangolódás, összetartozás, az emberi értékek és szépségek közös élményét nyújtsuk a közönségnek.

A Rácalmási Művelődési Ház és Könyvtár második éve ad otthont a társulat próbáinak és előadásainak.

A playback improvizációs színház, mely a nézők érzéseit, hangulatait, történeteit játssza vissza.

Az előadáson a játékmester az összekötő kapocs a színészek és a közönség között.

A közönségből önként jelentkező „történethozó” leül a játékmester mellé, és elmond egy számára valamiért fontos érzést, hangulatot, történetet, amely a sajátja: ő élte meg, ő érezte, álmodta, benne volt, hatott rá stb. Röviden beszélgetnek a megajánlott történetről, majd a színészek (előzetes megbeszélés nélkül) eljátsszák a hallottakat, átszűrvén magukon, sajátos technikákkal, eszközökkel. A játékukat zenészek (akik nem „igazi” zenészek, hanem a társulat színész tagjai) kísérik (szintén improvizálva dobokkal, csörgö-zörgő eszközökkel), ahogy őket ihlette meg a történet.

Így születik meg egy megismételhetetlen, egyszeri színpadi alkotás, ami a néző által hozott témát mutatja be a színészek lelkén átáramoltatva.

A rövid jelenet lehetőség a történet hozójának, hogy más megvilágításból, perspektívából, kicsit távolabbról (vagy épp közelebbről, kinagyítva) láthassa életének, élményének, érzésének ezt a pici szeletét. A nézők pedig saját életükkel, élményeikkel, érzéseikkel tudnak kapcsolódni a látottakhoz, s bennük is hullámot vet ez az élmény.

A játék után a történethozó néző visszajelezheti az élményét, érzéseit, gondolatait (de ez rajta múlik, ha csak elvinni szeretné az élményt, azt is megteheti).

És már jöhet is a következő történet…

Egy előadás kb. egy-másfél óra hosszú, tapasztalatunk szerint öt-hét játék fér bele.

Az előadás lehet egy-egy témához kapcsolódó is. Ilyenkor hívószavakkal inspiráljuk a közönséget arra, hogy a megajánlott témához kapcsolódó érzéseket, történeteket hozzanak magukkal.

Ilyen előadás témák voltak az év adott szakaszához kötődően pl. „Karácsony”, „Szent Iván éj”, „Az én versem” /költészet napja/, vagy csak egyszerűen szavakat villantottunk fel pl. „Holnap”, „Kincseim”, „Restanciáim”. Ezekkel segítve az előadásra való ráhangolódást.

És van, hogy nincs téma, a nézőkre bízzuk, hogy mit hoznak a tarsolyukban.

Az előadás zárásaként szeretünk közösen együtt zenélni a közönséggel.

Végül szívesen vesszük, ha kötetlen beszélgetéssel ér véget az este, ahol a közönség elmondhatja az élményeit, benyomásait az előadásról, és mi is megosztjuk az érzéseinket.